Szokásaink - függőségeink

Mint sok téma ez is igen érdekes és mivel majdnem minden embert érint ezért megosztom olvasóimmal:

Bármennyire is tiltakozun ellene, minden egyes embernek vannak szokásai, függőségei. Többnyire a  függőségek és szokások - legyen az rossz, vagy jó - azért alakulnak ki, mert sok bennünk a sterssz. Ma már a stressz szinte divatként van jelen életünkben. Szinte mindenért stresszeünk, pedig ha először gondolkodnánk és utánna stresszelnénk, lehet, hogy sok betegségtől mentenénk ki szervezetünket. A félelem, a túlzott aggodalom olyan pótcselekvési formákat alakítanak ki bennünk, amit szinte észre sem veszünk csak akkor ha erre valaki felhívja figyelmünket. Ilyen pótcselekvési forma a körömrágás, a dohányzás, túlzott alkohol fogyasztás, kopogás a munkaasztalon és még sorolhatnám. A szervezetünk kódokat kreáll nekünk és ahogy egy bizonyos problémával találkozunk azonnal beindul a mechanizmus és már nyulunk is a "pótcselekvéseinkhez". A kényszerek bizonyos cselekvési módokat erőltetnek ránk ilyen például az amikor reggel egy bizonyos útvonalon megyünk dolgozni több éven át és soha nem merünk más útvonalat választani, mert félünk nehogy baj érjen benünket. És ez csak egy volt a sok apróbb cselekvési formákból. Ebben a fejezetben kielemzem pótcselekvési formáinkat, melyeket a szervezet vagy mi králunk magunknak.

A légzéssel kapcsolatos cselekvési formák:

• Ha fulladunk valamitől a jelen begfogadása, a múlt elengedése hat ránk.
  
• A böffögés: bezárt érzelmeink távoznak belőlünk, testünk megszabadul a feszültségektől. 
• A légzés visszatartás: valamilyen fenyegető, kellemetlen élményt szeretnénk elkerülni.
• A sóhajtozás: belészéses sóhajtozás arra utal, hogy feszültek vagyunk, a kifújós sóhajtozás pedig az ellazlására utal.

Dohányzás: a dohányzás inkább függőség, mint szokás. Dohányzáskor ellazulást okozó nikotinadagot szívnunk be, majd fújunk ki. A dohányzás végső soron a vágyakozás szokása. Ez a vágy az - ideális élettel kacsplatos elképzeléshez való ragaszkodás, a valódi élet helyett - ami miatt újra és újra a cigarettáért nyulunk.

Tüsszentés: azért tüsszentünk, mert bennünket zavar valami. A problémát az okozza, hogy allergiások vagyunk pl. a porra, a cica szőrre, a madártollra vagy a pollenre.  Általában az allergia a tudattalan elfojtott agresszió kifejeződése. A test a belélegzet anyagot ellenségnek tekinti és erővel kiveti magából.

A macskaszőr allergia: az anyától való elszakadással és a függetlenséggel áll kapcsolatban. Akinek ilyen jellegű allergiája van, az bizony fél elhagyni az anyai meleg fészked, viszont a függetlenséget is szeretné megtartani. Ez idegességet kelt mint önmagában mind belső énjével.

A kosz és poratka esetében az allergia az élet, vagy saját magunk "sötét oldalra" adott vaálszreakció lehet. Nem akarjuk, hogy bárki közszemlére tegye a mi mocskunkat. 

A madártollat az emberiség és az istenség kapcsolódási pontjának tekintjük, ezért is használtak a benszülött ameriaki indiánok magádrollas fejfedőket. Ha erre vagtyunk allergiások, előfordulhat, hogy szabad lélekké akarunk válni, szeretnénk közöttségek nélkül szárnyalni, de félelmetesnek tartjuk a függetlenség gondolatát. A folyamatos biztonság iránti igényünk lehet a bosszantó tényező.

Ha azért tüsszentünk, mert megfáztunk, bartériumokat bocsájtunk ki, azaz támadó baktériumháborút indítunk: "ha közel jössz, el kell szenvednek támadásom legyengítő következményét"!

Szipogás: a tüsszentéssel ellentétben a szipogással megpróbáljuk magunkban tartani az adott problémát. A folyadék, amelyet visszaszívunk, el nem sírt könnyeinket tükrözi. Szomoruak vagyunk, de ahelyett, hogy ennek utat adnánk, belekapaszkodunk.A szipogással egyben utáljuk ami történik de valamelyien okból mégsem tudjuk kifizetésre juttatni nemtetszésünket - játszódik le bennünk. Esetlen nem kapjuk meg azt az elismerést amire vágyunk, vagy rosszul esik.

Horkolás: ez a jelenség bizony sok családot tesz és tett már tönkre. De vajon mi is okozza a horkolást? Ilyenkor az történik, hogy a légutakat  határoló szövetek és a lágy szájpadlás rezgésbe jön. A nyelv visszaesik a levegő útjába, és elkeskenyíti vagy akár el is zárja azt. Ezáltal a levegő kisebb helyen, gyorsabban préselődik át, ami vibrációt okoz. A szájpadlás súlyát, feszességét vagy méretét érintő bármely dolog hat a horkolásra is. Az alvási problémákban szenvedők egyenletlenül horkolnak. A horkolás durva, morgásszerű torokhangja haragot is jelezhet mind önmagunk, mind a változással kapcsolatos ellenállásunk iránt, de másokra is vonatkozhat, akik szerintünk elállják a továbblépés útját. Figyelmeztetés azok számára akikkel ágyunkat megosztjuk, ogy fogják vissza magukat és ne próbáljanak változtatni rajtuk. Mevel ez "nehéz fizikai munka" ezért általában a horkolók többnyire szorongva és kiegyensúlyozotlanul ébrednek.

A levegő zárt ajkakon keresztül beszívása: ez úgy hangzik, mint a kígyó sziszegése. Ez a hasonlóság nem véletlen; ebben a hangulatban készen állunk lecsapni bárkire, aki keresztezi az utunkat. Valójában nem akarunk érintkezni a világgal. Magunkba fojtjuk a mérgünket, szinte félünk levegőt venni, és szabadon kifejezni az érzéseinket. Ezért lenyeljük a dühös szabakat, és a nyelvünkbe harapunk; inkább magunkat bántjuk, mint ellenségeinket. A sziszegéssel azonban tudatjuk mindenkivel, hogy milyen dühösek vagyunk, és úgy manipuláljuk a helyzetet, hogy kezelhetővé váljon a számunkra.

A szájunkat érintő szokásaink:

Harapás: általában a fenyegetett helyzetben lévő kutyák harapnak. Tehát a harapás agresszív állapotra utal. És a mindennapi példa is mutatja "harapós hangulatban vagyunk". A harapás mint viselkedés is ilyen, az ellenfelünket az érzékeny pontján találjuk el. Az emberek egymás helyett tárgyakat harapdálnak mint például tollat, a körmüket, radírokat stb. A harapdált tárgy maga megmutatja, mi is valójában agressziónk forrása. A tollat harapdálók például valaszínüleg munkahelyi problémákra utalnak, a radírt harapdálók azért dühösek, mert nem vagyunk képesek valamire, vagy ki szeretnénk törölni valamit életünkből.

A rágcsálás az azonnali agresszió helyett, olyan helyzettel állunk szemben, amely készülődik már egy ideje. Ilyenkor nem támadunk, hanem emészthető darabodkra aprítjuk a kérdést. Az evés folyamatában a harapás az első, majd ezt követi az örlés, vagy zúzás, mely könnyebben befogadhatóvá teszi az ételt. Ha nem akarjuk megrágni az ételt, az arra utal, hogy szeretnénk megszabadulni bizonyos nehezen lenyelhető érzelmektől, ami megterheli az emésztőrendszerünket. Ha tisztességes rágás nélkül, túl gyorsan nyeljük le az ételt akkor gonduljunk arra, hogy milyen agresszív érzések, amelyek kényelmetlenek vagy nehezen emészthetőek vannak jelen életünkben.

A rágózás, rágógumizás üzenete, az hogy az adott élményt nem akarjuk megemészteni és elengedni. Inkább újra és újra átrágjuk magunkat rajta. A rágózással a félelmeinket enyhitjük, édes íze miatt pedig megteremtjük az illuziót, hogy a dolgok rendben vannak.

Túl gyorsan túl sokat enni: aki gyorsan eszik, gyakran nem hagynak maguknak elég időt, hogy feldolgozzák és elengedjék a dolgokat; és egyik feladattól a másik feladatig rohangálnak. Ezzel szemben a lassan evők élényeik minden egyes morzsáját teljességgel befogadják. A habzsolók rendszerint több projekten dolgoznak egyszerre, de valószínűleg csak nagy küzdelmek árán képesek jól teljesíteni. A túl gyorsan evést a bűntudat is okozhatja. Amikor rosszul érezzük magunkat valamely tettünk miatt, akkor az általában gyorsan és titkon hajtjuk végre. Ha már ismerjük étkezési szokásainkat, a gyors evés az evés tényének elutasítását is jelezheti - ezzel enyhítjük az evés miatti bűntudatot. Ha túlzottan habzsolunk bátran tegyük fel a kérdést magunkat, - Mire éhezünk?

Evési szokások. bizonyos ízek utáni vágyakorzás:

Ilyen például ha édes ételeket kívánunk. Ha nem kapunk elég szeretet akkor kívánjuk az édes ízeket "édességre fáj a fogunk". A fogak hatáozottságot és az egressziót, valamint a határainkat jelképezik. Az édes ízek általában az édesanyákhoz kapcsolódnak. Az anyai szeretetet szinbolizálják.

A sós ételek a heves, kényszerítő vággyal függenek össze. Ha sós éltelre vágyunk, több tűz típusú energiára van szükségünk, mely a szellemi tevékenységekhez kötődik. A sót gyógyszerként és tartósítószerként is használták, sőt néhány rejtélyes módon a lélek kifejezéssel is összefüggésben van. Tisztításra, valamint baktériumok elpusztítására is alkalmas. Tehát ha sok sót használsz, ez utalhat arra, hogy tudat alatt meg akarod tisztítani magad bizonyos kötődésektől vagy gondolatmintáktól, hogy őjra egyensúlyba kerülhess.

Fűszeres, tűzes ételek a tettekről és a kezdeményezésről is szól. 

Fűszertelen ételek, ezek az emberek akik így fogyasztják az ételt, félnek a változásoktól és az új dolgoktól. Nem kívánnak ízt és színt vinni életükbe. 

Pépes ételek fogyasztók számára hihető vagy nem akik ilyen ételeket kedvelnek pl. bármilyen pürésített éltelt akkor kell hogy e mögött legyen valamilyen érzelmi ok. A pépes ételt kedvelők elutasítják az életerőt és energiát, mert ezek egyszerűen túl félelmetesek és nehezen kezelhetőek számára. 

Dohányrágás: ennek a népszerűsge más csökkenőben van. Azonban biztosan láttunk már olyan filmet ahol dohányt rágtak. Hogy miért csinálták ezt? A dohányrágással próbáltak megnyugodni és kitérni annak a megemésztése elől, amitől eredetileg idegesen lettek. Függőségük tárgya az volt, hogy megalkossák az elméjükben a jóllét illuzióját ahelyett, hogy szembenéztek volna a problémával és magoldották volna azt.

Körömrágás: ez a legnépszerűbb szokások egyike, és nagyon nehéz leszokni róla. Az aggresszív vágyak elfojtásá. Nem tudjuk őszíntén kifejezni magunkat. Ha szüleink hazudnak, azáltal arra tanítanak, hogy le kell nyelni az igazságot. Ha a csládban nincs helye az igazságnak akkor fellép a fizikai kifejezetlenség érzése.

A köröm mellett a bőr rágása is az elfojtott aggresszió jele. Amikor a saját húsunkba harapunk az azt jelzi, hogy valami emészt minket. Mivel nem a körmünket hanem a bőrünket rágjuk nem akarunk senkit megtámadni, hanem hagyjuk, hogy egy probléma rágjon minket. Talán képtelenek vagyunk arra, hogy a valódi problémával szembenézzünk. 

Szopogatás: ilyen például a kisbaba cumizása, vagy felnőtteknél a toll végét vagy más tárgy szopogatása. Ez azt jelenti, hogy tehetettlennek érezzük magunkat, vagy úgy tűnik hogy határainkat megtámadták, illetve akaratunkat igyelmen kívül hagyták.

Köpködés: amikor körpködünk olyan mint amikor a kígyó a mérgét köpi ki. Szó szerint ilyenkor kiköüjük a mérgünket ahelyett, hogy a problémát megpróbálnánk megemészteni. A körködők a köpködéssel szabadulnak meg attól a belső igénytől, hogy elfogadják a helyzetet, és vállalják a felelősséget.

Fogcsikorgatás:a fogcsikorgatás a stresszel, a szorongással valamit az alvási problémákkal függ össze. A fogcsikorgatók általában hajlamosak a köröm-, ceruza és egyéb tárgyak rágására is. Tehát ez a tevékenység összefügg a feszültséggel, félelemmel amelyekkel nem tudunk megbírkózni. Ilyenkor bosszőt szeretnénk állni.

 

Dadogás: általában a férfiak, vagy a fiúk dadogknak nagyobb számban mint a nők vagy a lányok. Tudományos tény, hogy a dadogás genetikai eredetű zavar, és aki dadog annak a családjában is előfordult ilyen dadogós rokon. Orvosi bizonyítékok alapján a dadogók bal agyféltekéje nem annyira domináns a nyelvi funkcióban, mint amennyire kellene és gyakran bizonyos hallászavarok, ill. arcizmok időzítési rendellenessége is kimutatható. Gyakran fordul elő, hogy aki dadog és színpadon játszik, azaz színészkedik a színpadon nem dadog, hiszen itt szerepet játszik és nem önmagát adja. Általában a dadogós emberek érzékenyebbek. A fokozott érzékenység viszont sebezhetőbbé teszi őket. Ha ilyen emberrel találkozunk és beszélünk legyünk hozzá türelmesek, ne sürgessük őket, mert ez nekik megalázó. A dadogók normális, sőt gyakran átlagon felüli intelligenciával rendelkező emberek, ezért ne kezeljük őket gyenge elméjáként, és ne bánjunk velük leereszkedően.

A férfi aki a lebá közét piszkálja.... ez azt jelenti, hogy itt én uralkodom, figyelj rám, enyém a hatalom.ű

Lökdösődés: ez a jelenség agresszív tett. Ezzel távolzásra akarjuk bírni a másikat.

Gyújtögetők: vannak emberek akik képtelenek kidobni bármit is amit bevittek otthonukba. Ilyen típusu embereknél minden úgy néz ki mint egy raktár áruház. A gyűjtögetés a férelemről, kontrolról, amúlthoz való ragaszkodásról és arról a meggyőződésről szók, hogy ha egy tárgyat is kidobunk, valami rossz fog történni. A tárgyakhoz való ragaszkodás olyan, mintha világunk nem változhatna meg és ettől érezzük magunkat biztonságban. Ezek a túlzottan gyűjtött tárgyak akár kihathatnak az egészségünkre is.

Tümeges állattartók: ezek az emberek szomorú de azt hiszik, hogy szeretik az állatokat. És itt most nem egy két cicáról vagy kutyáról beszélünk hanem tömegében hazahurcolt állatokról. A kontroll kérdése itt fontos szerepet játszik. Ezek az emberek általában egyedülálló, magányos emberek akik gyüjtik a környék kutyáit, macskáit, amíg egyszer kicsúszik kezükből az irányítás. Ők segítőkészséggel indulnak el majd átcsúszik minden egy másik helyzetbe ahol már nem képesek kontroll alatt artanai a dolgokat. Ezek az emberek szeretetthiányban szenvednek. Gyakran visszacsatolható ez a gyermekorukban kevés szeretet kapókhoz. 

Orrpiszkálás: nagyon gyakori, de nem éppen illemteli szokás ez. Az orr az elismeréshez kapcsolódik. Néha úgy érzik, hogy nem tudnak bizonyos dolgokban eleget tenni, elnyomják őket, nem ismerik el erőfeszítéseiket. 

Ágyba pisilés: a félelem gyakran ölti magára a harag álarcát. A félelem egyik formája nyilvánul meg így. A szoronság, felzaklatottság és a túlzott fegyelemre intés jelei. Az ágyba vizeléssel a félelem is enyhül. Az ilyen gyereknek, vagy embernek több odafigyelést kell fordítani. Ezt a szorongásos megnyilvánulást nem szabad a szégyenérzet fokozásával überelni. Türelemmel és sok beszélgetéssel viszont megszüntethető ez a jelenség.

 

 

 

Oldal: Szokásaink - függőségeink
Minden amit a feng shui-ról tudni kell! - © 2008 - 2024 - fengsuhi.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat