Miért beteg a földünk?

"A világ a példád miatt változik meg, nem pedig a véleményed miatt!"

---

Joggal tesszük fel ezt a kérdést, hiszen szem látomást látjuk, hogy pusztul a földünk. Itt lakunk, - és ez legyen bármely földrész is - mágsem vigyázunk rá! Természetesen vannak kivételek, akik odafigyelnek arra, hogy betartsák azokat az írott és íratlan szabályokat mellyel megmenthetjük azt a világot ahol születtünk, élünk. Pl. spórol a vízzel, szelektíven gyűjti a hulladékot, felveszi a szemetet az utcán, attól függetlenül, hogy nem ő dobta el, és még sorolhatnám. Ezek apróbb dolgoknak látszanak, de mégis nagy dolgok hiszen már egy ici-pici lépést tettünk affelé, hogy egy szitább, élhetőbb világban éljünk.

Az írígység nagymértékben megmérgezi az embereket. Szinte alig van olyan ember aki nem írígy a másikra. Nem vájkál a másik ember életében, nem ítélkezik a másik ember felett, és még sorolhatnám az írígység káros megnyilvánulásait. Hiszen amíg ítélkezünk, bírálunk addig nincs időnk a saját problémáinkkal foglalkozni, ugymond kivetítjük másokra a hibáinkat. Gyakran írígyeljük azt aki sikeresebb nálunk, jobban teljesít, több ideje van magára, jobb autója van, jobb házban lakik és ezt is sorolhatnám, szinte végtelen ennek a tárháza.

Ha inkább magunkkal foglalkoznánk, figyelnénk egy picit befelé és rájönnénk, hogy mi miben vagyunk jobbak a másiknál, már tettünk egy lépést a felé, hogy a saját életünket kezdtük el élni és nem a másét. Olyan ember nincs aki ne lenne jó valamiben. Minden emberben van érték. Ki ebben, ki abban, de van. Ezt kellene felszínre hoznunk magunkból. Ha ez önerőnkből nem megy, akkor kérjünk segítséget ezo-soktól, pl tőlem, de mástól is hiszen én csak egy vagyok a sok közül. A telefonszámom elérhető és igyekszem mindenkinek a legjobbat és a legmegfelelőbb tanácsokat adni. Nem tartom magam gurunak és nem vagyok próféta sem, csak egy tanácsadó, aki sok élethelyzettel találkozott, mivel folyamatosan képzem magam így olyan tanácsokkal látom el kérdezőimet amikből bővel tudnak válogatni. 

A természet, ami körülvesz bennünket: a mai telefonos, emailes, facebook-os világban nem igen vesszük észre már a körülöttünk lévő természetet. Szinte az emberek 85%-a bele van fordulva a telefonjába és nem is veszi észre a körülötte lévő környezetet, természetet. Nem tudom, hogy olvasóim küzül van-e olyan aki látott manapság szivárványt, pedig volt. Csodált-e meg pár napja meg madarat ami éppen az ágon ült és csipogott. Vagy észrevettük e, hogy aki szembe jön velünk mosolyog? Úgy nem nagyon? Nekem is van mobilom, én is szeretek böngészni benne természetesen, hiszen amiket leírok én sem vagyok kivétel a mondanivalóm alól. Szinte olyan, mintha egy védettséget adna a telefonunk, kizárjuk magunkat a külvilágból és belefordulunk egy virtuális világba ahol mi vagyunk a jobbak, ahol mi vagyunk azok akiknek nincs semmi problémájuk. Ott bátran úszunk, bátrabban létezünk, nem érhet semmi baj benünket. Na ebből kellene egy picit vissza érkeznünk a földünkre, a talajra és igen bele nézni mások szemébe, megnézni egy szebb ruhát ami más visel, -de közben nem írigyelni érte -, megnézni egy szebb autót, - de közben nem írigyelni érte - stb. Azt hiszem egy indián közmondás hangzott így: ...addig ne ítélj meg senkit még nem jártál a bocskorában... Hú ez nagyon ütős. Felvenni mások életét, élni azt, nem nem nekem csak a sikerei kellenek, az odáig vezető út már nem. Úgye milyen furán hangzik ez, de mégis igaz. Mert amikor látjuk azt a szép ruhát, cipőt valakin akkor nem gondolunk rá, hogy mennyit dolgozott azért a pénzért, hogy meg tudja venni, mert itt már csak a végeredményt látjuk. Pl. elutaztam a Balatonra egy nyári idényre dolgozni, hogy meg tudjak venni egy olyan csizmát amibe teljesen beleszerettem. Mivel mindig alul voltam fizetve a korábbi munkahelyeimen ez szóba sem jöhetett, de úgy hogy elutaztam távol a családomtól, egy jobb "bér" érdekében, hogy vehessek egy csizmát. 52 fokos konyhában sütöttem a lángost, reggeltől estig. Az utolsó időszakomat szinte sírva csináltam végig, embertelen volt. A bérem nevetséges, de amikor haza jöttem az első dolgom a családom volt, akik nagyon hiányzotak, a következő nap megvettem a csizmát amiért annyi verejtékem csepegett. Meg van! És mit mondtak amikor felvettem, ... hát igen aki nem issza el az árát. Sok könnycsepp, sok verejték tapad ehhez a "luxusnak" látszó csizmácskához. Az biztos, hogy amikor hordom tudom, hogy kemény munkával szereztem, és azóta is ismádom, nagyon vigyázok rá, hogy sokáig tudjam még hordani. Szóval itt szerettem volna rávilágítani arra, hogy nem tudjuk ki miből és mennyit dolgozott azért a dologért amit éppen írigylünk tőle. Az autóján van e hitel, amit igen minden hónapban ki kell gazdálkodnia az illetőnek, ha szeretne tovább vele közlekedni. Azt már nem látjuk, csak azt hogy csillog-villog benne.

Amikor elszállunk magunktól, átesünk a ló másik oldalára, nem tudunk emberhez méltóan viselkedni, mert azt hisszük, hogy amink van - és itt most a luxusra gondolok - elveszítjük az emberi méltóságunkat. Egy jobb autóban azt hisszük, hogy nekünk mindent szabad. Ránk már nem vonatkoznak a szabályok. Természetesen tisztelet a kivételnek! Igen mert nem minden eber ilyen! Vagy van egy jobb telefonunk, attól mi ugyan olyan emberek vagyunk mint a többi. Ha megtehettük, hogy megvegyük akkor örüljünk neki és kész. Hagyjuk a többi embertársainkat mékében, mert nem mindenkinek ez a fontos. Van akinek csak arra kell a telefon, hogy elérhető legyen, vagy tudjon telefonálni, van akinek csak arra kell hogy tudjon jó fotókat készíteni és még sorolhatnám. Ettől vagyunk mások, és ez így jó is van mindaddig amíg nem üt ki az írigység és a másik ledegradálása. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy bíráljunk embereket akiről éppen semmit sem tudunk. Úgye milyen érdekes ez. 

Az állatok a világunkban: itt van ez a másik érdekes téma, ami kiveri a biztosítékot nálam, ha azt hallom hogy állatkínzás. Undorító, hogy a kiszolgáltatott állatokon vezeti le némelyik ember a szeszélyeit, belső indulatait. Ezt az energiát ha saját fejlődésére fordítaná akkor egy sokkal jobb világban élhetnénk. Kevesebb állat pusztulna el. Vannak akik azért küzdenek hogy megmentsék a kóbor állatokat, befogadják őket, gyógyszereket és egyéb eszközöket költenek erejükön felül, és vannak akik pusztítják a saját környezetünket. Igen mert az állat védtelen, ki van szolgáltatva az embernek. Hát ő az akik segítségre szorul. Hogy akar az ilyen ember saját magáról, családjáról gondoskodni, ha már egy védtelen állatba is "belerúg" és még ez csak egy enyhe jelző volt arra, hogy hogy bánnak velük.

Szóval miért beteg a földünk?

Ez a könyvtár még feldolgozás alatt van!

 

Oldal: Miért beteg a földünk?
Minden amit a feng shui-ról tudni kell! - © 2008 - 2024 - fengsuhi.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat